2015. január 12., hétfő

Harmadik Fejezet

Harmadik Fejezet
- Neked teljesen elmentek otthonról? - kérdezi mérgesen Hoon.
- Most mi van? Ő kezdte! Bele taposott a férfi büszkeségembe! - duzzog Seopi. Kevin hirtelen elkezdett röhögni.
- Milyen férfi? Hol van itt férfi? - kérdezi röhögve. Kiseopnál elszakadt a cérna. Megfogta a legközelebbi dolgot ami a keze ügyében volt - ami egy üveg ketchup volt - és rányomta Kevin fejére. Szegény srác szőke feje csupa vörös trutyis lett. Hoonnál is betelt a pohár.
- Na, most már elég volt! Kiseop te most átmész Chilihez és bocsánatot kérsz tőle...
- De... - kezdett ellenkezni a srác. Társa csak mérgesen leintette.
- Semmi de! Kevin te meg menj és fürödj meg! - utasított Hoon.
- Ezer örömmel! Legalább nem fogok úgy kinézni mint akit lefosott egy menstruációs galamb. - duzzog Kevin. Seopi csak mérgesen áttrappolt a szomszédba. Becsöngetett majd várt. Egy fiatal nő nyitott ajtót. Vékony, barna szemű és hajú asszony volt. Kedves arcán már megjelentek a mosoly ráncok.
- Szervusz! - köszön kedvesen. Kiseop csak szégyenlősen viszonozza a mosolyt.
- Csókolom! A nevem Kiseop Lee, Hei Lee unokája vagyok! - mutatkozik be.
- Oh, értem! Én Iku Yuki vagyok, gyere fáradj be! - invitálja a nő. Kiseip követte őt egy tágas nappaliba, bent egy férfi volt aki épp újságot olvasott. - Drágám! Vendégünk van!
- Szervusz! Yori vagyok! - nyújt kezet a férfi. Kiseop elfogadta és kezet rázót vele. Hirtelen nyugtalanság fogta el. Yori és Yuki túlságosan is hasonlítottak egymásra. Áh, biztos csak bemeséli magának. Egyszer csak valami meglökte a lábát. Egy öreg kutya dőlt neki lábának.
- Yori! Rossz kutya, gyere el onnan! - szidta Miss Yuki. - Bocsánat Kiesop!
- Semmi baj, szerettem a kutyákat! - hajoltam le és elkezdtem vakargatni a füle tövét. - Chilihez jöttem! Itthon van?
- Fent van a szobájába! A lépcsőn menj fel és az utolsó emelet az övé!
- Az egész emelet? - kérdem hitetlenkedve.
- Igen.
Ott hagytam őket és Yorit és elindultam az emeletre. Hiába mentem fel felé, úgy éreztem hogy éppen lefelé, a Pokolba vezető úton tartok előre!


2014. február 11., kedd

Második fejezet!

- Hát... Így állunk! - mondja Kiseop a menedzserüknek. Másnap vagyunk a stúdióban és éppen a jelenlegi helyzetet tisztázzák.
- Akkor most vegyük át újra! Ti, a feltörekvő U-Kiss eltűntők pár hónapra! Semmi dal írás vagy felvétel, semmi koncert! Jól értettem? - kérdi fa arccal. A srácok csak összenéznek.
- Igen? - kérdi Kevin.
- Ti teljesen meg vagytok húzatva? Ennyi erővel akár le is húzhatnánk a rolót! - feleli idegesen.
- De muszáj mennem! - vág vissza Seopi.
- És a csapat minek? Egyedül nem tudod elintézni? - kérdi gúnyosan.
- Hé, banya! Ne is álmodj róla hogy mi itt fogunk csücsülni és jó pofizni, míg Kiseop a tenger parton süteti a hasát! - kiált fel Kevin. A többiek elhűlve néztek rá, a nő vörös arccal sziszegett mint egy vipera.
- Na, ide figyelj kisfiam! Még egy ilyen és a kis helyes pofid az irat megsemmisítővel fog megismerkedni! - kiabálja mérgesen. Hirtelen felderült AJ arca.
- Mi lenne ha, én és mondjuk Dongho itthon maradnánk és mi addig egyengetnék a U-Kiss útját? - kérdi a srác. A menedzserük egy ideig gondolkodó fejet vág majd fáradtan sóhajt.
- Ez már egy jobb ötlet! Hó, rendben! Beleegyezzek! A papírjaitokat majd átfaxolom! Mehettek! - küldi el őket. A srácok öröm táncot lejtettek az irodában. Amikor már a ki ugrálták magukat, rohantak is haza. Otthon összepakoltak mindent ami mozdítható volt, majd rohantak a reptérre. Gyors piszi puszi majd felszálltak a gépükre. Amikor már több ezer méterrel voltak a föld felett Kiseop gondolataiba merülve aludt el. Álmában a tengerparton sétált mezítláb és a távolban egy fekete ruhás lány várta.

Eközben egy kis szigeten egy lány sétál haza fele az iskolából. Hosszú fekete hajával vígan játszott a sós szél. Fehér bőre elütött a képtől. nem beszélve fekete szereléséről. Karján egy szép tetoválás volt felvarrva. Arca aranyos puffok volt, kékes szemét kiemelte darkos sminkje. Ő volt Yuki Chili, a sziget fekete báránya, szó szerint. Az egész sziget undorodott tőle, egyedül a szomszédja Hei Lee. Tényleg igaz hát az állítások, hogy sok emberre illik a neve.

Hirtelen befordult egy fehér kavicsokkal felszórt európai stílusú hatalmas luxusházhoz. Meleg, családias kisugárzása van, de ez mind a külső. Belépve a házba meg sem állva a konyhába ment. Ott egy nagyban ölelkező párba botlott. Ehhez a látványhoz hozzá szokott már, de mindig bele sajdult a szíve. A pár nem más volt mint az apja és az anyja. Megköszörülte a torkát hogy észre vegyék. A pár szétrebbent mint a rajtakapott tinédzserek. 

Nem hasonlított szüleire, és akkor genyoság de őrült ennek. Mindkét szülőjének barna haja és szeme volt. Anyja melegen elmosolyodott.

- Szervusz, drágám! Milyen volt a suli? - kérdi kedvesen. Chili imádta az anyját, de egyben gyűlölte is őt.
- Mint minden áldott nap! - feleli unottan. Már hozzá szokott hogy a suliban levegőnek nézik. Nem nagyon érdekelte őt. - Mi az ebéd?
- Ramen! Meg csináltam meggyes pitét, amit át kéne vinned Hei asszonynak! - mondja cseverésző hangon. Apja addig gyengéden karolta hátulról és anyja nyakát szimatolta. Más olvadozott volna a látványtól de Chilit a hányinger kerülgette.
- Felmegyek és átöltözök, majd átviszem neki! - mondta és már ment is fel a biztonságot nyújtó emeletére. Amikor elkezdte a középiskolát szülei neki adták a harmadik emeletet. Chili ezért hálás is volt nekik, de egy kicsit szíven is talált őt. Fent ledobta táskáját a földre majd a gardrób szobába menve vetkőzött. Felvett egy fekete muszlin ruhát és mezítláb a pitével elindult a szomszédba. Szeretett mezítláb járni, érezni a forró talajt a lába alatt. Nem lakott messze Hei asszony tőlük, szinte már egy köpésnyire. Chili szeretett az asszonnyal lenni, mert ő mindig kedves volt vele. tetszett  a régi stílusú dohos illatú ház és a hozzá tartozó part rész. Chili még az asszony fiát is kedvelte. Amikor belépett a házba tömérdek bőröndöt talált az előszobában. Furcsállta a látványt mert az asszony fia pár napja utazott el. nem tulajdonított több figyelmet rá, majd neki állt megkeresni a ház asszonyát. Az idős hölgyet a konyhában találta meg, ebéd készítés közben.

- Lee néni! - kiáltott mérgesen Chili. - Majd én megcsinálom!
- Jaj, gyermekem a szívbajt hozod rám! - motyog kedvesen az asszony.  Fogta és át engedte a láynt a tűzhelyhez.
- Mi ez a sok bőrönd az előszobában? Nem úgy volt hogy a fia elutazott? - kérdi kíváncsian Chili.
- De! De az unokám jött a barátaival helyettesíteni őt! - mosolyog az nő.
- Áh, értem! Kész is van! - mondja a lány és elzárja a gázt.
- Köszönöm, kedvesem! Nem akarsz maradni ebédre? - kérdi kedvesen. A lány elpirult zavarában. Még mindig zavarba jön az asszony kedvességétől.
- Nem köszönöm! Már ettem otthon! - hazudta amikor nagyot kordult a hasa. Hát igen! A sors néha nem játszik közre. Az asszony nevetni kezdett majd kikiabált a partra.
- Srácok, ebéd! - harsogta. Kintről fiú nevetések és beszéd foszlányok hallot. Chili pont háttal állt amikor hallota az egyre hangosabb társaságot. Pont megtálalt már amikor betoppant öt srác nevetve. De amint meglátták menten megfagytak. Chili ha zavarban is volt nem látszott az arcán. Már rég megtanulta palástolni az érzelmeit. - Fiúk ő itt Yuki Chili! A szomszédom!
- Hello! - köszöntek egyszerre még mindig lefagyva. A kábulatból a fiatabbnak tünő srác tért magához. Vigyorogva fordult társához.
- Kiseop! Nem akarlak megbántani, de sátort vertél alul! - mondja gúnyosan. Az említett vörös arccal kezdett el dadogni míg a helységben lévők nevetni kezdtek. Chili csak gúnyosan végig mérte.
- Nem tud a katona sátrat verni ha nincs keze! - feleli kihívóan. A Kiseop nevű srác még jobban vörös lett, csak ez utal a méregtől.
- Nekem legalább emberhez hasonló arcom van! - vág vissza harciasan. Chilit elöntötte a pulykaméreg. Hirtelen egy démoni aura halvány jelét kezdte érzékelni a társaság Chili felől, míg Kiseop fel vad harcias aura terjengett. Az egész vészjósló volt.




2014. január 16., csütörtök

Sziasztok! :)

Na szóval, hol is kezdjem? :) Áh, Igen! Ez az első Kpop-os blogom, tehát ha béna vagyok szóljatok. :) Ez az oldal a U-Kissről és főleg Kiseopról fog szólni. Lesznek olyan számok amik régiek és nem szerepel bennük egy-két ember. Ilyen lesz  Dongho és Aj.Ők nem fognak szerepelni. :( És a szereplők életkora is változni fog. Magyarán fanficcet olvastok majd! :D  Egy kicsit sötét lesz és elvont de lényegét megfogjátok érteni! :) Remélem! :)
Első Fejezet!

Napsütötte reggel köszöntött Szöul városára. Madarak csiripeltek és üvegek törtek szét. Igen, jól hallottátok! Ugyan is a mesénk fő szereplői éppen hatalmas rendbontással készültek aznapra.
Hoon a reggeliket készíti, míg Elis azon idegeskedik hogy tudná megértetni magát Soohyunnel.Dongho és Aj azon veszekszik hogy kié a fekete bőrdzseki. Kevin meg Kiseopot ébrezgeti úgy hogy az ágyán ugrál mint egy 5 éves.

- Kiseop, ébredj fel! - kiabálja ugrálva Kevin.
- Ébren vagyok! - mormogja az emlitett.
- De így is késésben vagyunk! Már vagy 20 perce ott kéne lenünk! - nyafog Kevin. Ezt meg hallva Kiseop lesodorja ágyáról csapattársát és elkezd készülödni.

Még 20 percig tart a csapatnak elkészülni, amikor ezzel megvannak úgy rohannak az autóhoz, mint a lányok a szezon végi leárusításra. Végre csak beérnek a stúdióba, ahol menedzserük várja.

- 2 és fél óra késés! Új rekord! - gúnyolódik a nő.
- Elnézést hogy élünk! - motyogja Kevin. A srácok erre el kezdenek kuncogni, mire  asszony összehúzza a szemét.
- Nincs idő a hülyeségeitekre! Mars a dolgotokra! - feleli indulatosan és elcsörtett. A fiúk némán követik.

A fiúk tudják és megértik menedzserük idegességét, ma vették fel az új számukat, a Neverland. Kiseop szerette ezt a zenét főleg a koreográfiát. De nem csak ő érzett így. Már sötét volt amikor végeztek a dallal. otthon fáradtan dőltek le a kanapéra tv-t nézni. Ekkor megcsörrent egy telefon. Kiseop telefonja volt. Csak sajnos az a kabát zsebében volt a kanapé túl végén míg ő a másik oldalon. Polip lusta volt fölkelni így elkezdett csapattársain át mászni. Ők persze kitörő örömmel fogatták.

- Úristen Kiseop, hány kilo vagy? Ezentúl diétázni fogsz! - nyögdécsel Hoon.
- Oh my Good! - szitkozodik Eli.
- Nem takarodsz le mindjárt rólam! - sziszegi mérgesen Dongho.
- Te is okos vagy gyerekem, hogy ilyen merész húzásra vetemedtél! - kiabál Soohyun .
- Oh, hogy rohasztana le az ég! - morogja mérgese Aj. Kevin következett aki már vigyorogva várta. Amikor Kiseop éppen rajta volt, Kevin magához vonta és nyögdécselni kezdett.
- Oh, igen drágám! Feküdj rám! Áh, te kis rossz fiú! - mondja Kevin. A többiek elkezdtek nevetni mire Kiseop lepisszegte őket.
- Csitú van srácok telefonálok! - morogja Seopi. - Halo?
- Drágám végre hogy felvetted! Mi tartott eddig? - kérdezte egy kedves hang. A srácok rögtön felismerték Kiseop nagymamájának hangját. Kevin ki is tépte az eszköszt a kezéből.
- Csókolóm Lee néni! Kevin vagyok! Tudta hogy nagyon rossz fiú a maga unokája? Olyan szemérmetlen dolgokat művelt velem szegény szűz kisfiúval! - pityerget Kevin.
- KEVIN! - kiabálja Seopi. Kevin erre elkezdett nevetni.
- Haha, igen elhiszem! Szegény kis bogaram! - nevetet a Lee asszony.
- Tetszik majd küldeni nekünk olyan citromos sütit? - kérdezzik a többiek kiabálva. Köztudott hogy Kiseop nagyija isteni finom citromos sütit készitt. Szegény Hoon soha nem tudta olyan jól elkésziteni.
- Majd meglátjuk, de kérlek add nekem az én kis unokámat! - kéri az idős hölgy. Kevin eleget tett a kívánságnak és vissza adta a telefont.
- Szia, nagyi! Valami gond van? - kérdezi Kiseop aggódva. Pár hónapja a nagyanyja elkezdett betegeskedni ezért Lee szülei oda utaztak hogy ápolni tudják.
- Minden rendben van! Csak azért kereslek mert apád megkért hogy szóljak neked, hogy gyere ide a szigetre, mert nekik elkel utazni sürgősen! - hadarja. Kiseop nagymamája egy kis szigeten él Yosutól pár órányi hajó útra. 
- Értem! Mennyi időre? - kérdi.
- Nem tudom, pár hónap talán! - mondja a nagymama.
- Értettem! Akkor nem sokára megyek. - ígérte Kise.
- Várj csak! Jöhetnek a fiúk is! El fog kélni több kéz is. -nevett a telefonba.
- Örülni fognak neki! Van még más is? - kérdi izgatottan.
- Csak egy apróság! Szeretnélek titeket beíratni a helyi iskolába! Ugy hogy kellenek az adataitok! - mondja.
de nem azért nagyi de mi már elvégeztük a középiskolát. És már nem azért de 20 évesek vagyunk! - nyafog Kise. - Meg amúgy is ápolni megyünk hozzád, nem pedig tanulni.
- Csitt, már pedig iskolába fogtok járni, punktum! - mondta ellent mondás nem tűrő hangon.
- Rendben van nagyi! Holnap elintézük az itteni dolgokat és utána már megyünk is! - mosolyog a telefonba.
- Ez a beszéd! Most mennem kell! Jó éjszakát! - búcsúzik el.
- Jó éjt nagyi! - mondja majd leteszi a telefont. A többiek árgus szemmel figyelik.
- Van valami gond? - kérdi aggodva Hoon.
- Nem nincs! _ feleli Kiseop majd nagyot sóhajt. - Srácok költözünk a nagyihoz!
- Éljen! - kiábálják a srácok
Kiseop nézi őket mosolyogva, de hirtelen elkomorul. Nagy rossz előérzete van ezzel az utal kapcsolatban.