Harmadik Fejezet
- Neked teljesen elmentek otthonról? - kérdezi mérgesen Hoon.
- Most mi van? Ő kezdte! Bele taposott a férfi büszkeségembe! - duzzog Seopi. Kevin hirtelen elkezdett röhögni.
- Milyen férfi? Hol van itt férfi? - kérdezi röhögve. Kiseopnál elszakadt a cérna. Megfogta a legközelebbi dolgot ami a keze ügyében volt - ami egy üveg ketchup volt - és rányomta Kevin fejére. Szegény srác szőke feje csupa vörös trutyis lett. Hoonnál is betelt a pohár.
- Na, most már elég volt! Kiseop te most átmész Chilihez és bocsánatot kérsz tőle...
- De... - kezdett ellenkezni a srác. Társa csak mérgesen leintette.
- Semmi de! Kevin te meg menj és fürödj meg! - utasított Hoon.
- Ezer örömmel! Legalább nem fogok úgy kinézni mint akit lefosott egy menstruációs galamb. - duzzog Kevin. Seopi csak mérgesen áttrappolt a szomszédba. Becsöngetett majd várt. Egy fiatal nő nyitott ajtót. Vékony, barna szemű és hajú asszony volt. Kedves arcán már megjelentek a mosoly ráncok.
- Szervusz! - köszön kedvesen. Kiseop csak szégyenlősen viszonozza a mosolyt.
- Csókolom! A nevem Kiseop Lee, Hei Lee unokája vagyok! - mutatkozik be.
- Oh, értem! Én Iku Yuki vagyok, gyere fáradj be! - invitálja a nő. Kiseip követte őt egy tágas nappaliba, bent egy férfi volt aki épp újságot olvasott. - Drágám! Vendégünk van!
- Szervusz! Yori vagyok! - nyújt kezet a férfi. Kiseop elfogadta és kezet rázót vele. Hirtelen nyugtalanság fogta el. Yori és Yuki túlságosan is hasonlítottak egymásra. Áh, biztos csak bemeséli magának. Egyszer csak valami meglökte a lábát. Egy öreg kutya dőlt neki lábának.
- Yori! Rossz kutya, gyere el onnan! - szidta Miss Yuki. - Bocsánat Kiesop!
- Semmi baj, szerettem a kutyákat! - hajoltam le és elkezdtem vakargatni a füle tövét. - Chilihez jöttem! Itthon van?
- Fent van a szobájába! A lépcsőn menj fel és az utolsó emelet az övé!
- Az egész emelet? - kérdem hitetlenkedve.
- Igen.
Ott hagytam őket és Yorit és elindultam az emeletre. Hiába mentem fel felé, úgy éreztem hogy éppen lefelé, a Pokolba vezető úton tartok előre!
- Neked teljesen elmentek otthonról? - kérdezi mérgesen Hoon.
- Most mi van? Ő kezdte! Bele taposott a férfi büszkeségembe! - duzzog Seopi. Kevin hirtelen elkezdett röhögni.
- Milyen férfi? Hol van itt férfi? - kérdezi röhögve. Kiseopnál elszakadt a cérna. Megfogta a legközelebbi dolgot ami a keze ügyében volt - ami egy üveg ketchup volt - és rányomta Kevin fejére. Szegény srác szőke feje csupa vörös trutyis lett. Hoonnál is betelt a pohár.
- Na, most már elég volt! Kiseop te most átmész Chilihez és bocsánatot kérsz tőle...
- De... - kezdett ellenkezni a srác. Társa csak mérgesen leintette.
- Semmi de! Kevin te meg menj és fürödj meg! - utasított Hoon.
- Ezer örömmel! Legalább nem fogok úgy kinézni mint akit lefosott egy menstruációs galamb. - duzzog Kevin. Seopi csak mérgesen áttrappolt a szomszédba. Becsöngetett majd várt. Egy fiatal nő nyitott ajtót. Vékony, barna szemű és hajú asszony volt. Kedves arcán már megjelentek a mosoly ráncok.
- Szervusz! - köszön kedvesen. Kiseop csak szégyenlősen viszonozza a mosolyt.
- Csókolom! A nevem Kiseop Lee, Hei Lee unokája vagyok! - mutatkozik be.
- Oh, értem! Én Iku Yuki vagyok, gyere fáradj be! - invitálja a nő. Kiseip követte őt egy tágas nappaliba, bent egy férfi volt aki épp újságot olvasott. - Drágám! Vendégünk van!
- Szervusz! Yori vagyok! - nyújt kezet a férfi. Kiseop elfogadta és kezet rázót vele. Hirtelen nyugtalanság fogta el. Yori és Yuki túlságosan is hasonlítottak egymásra. Áh, biztos csak bemeséli magának. Egyszer csak valami meglökte a lábát. Egy öreg kutya dőlt neki lábának.
- Yori! Rossz kutya, gyere el onnan! - szidta Miss Yuki. - Bocsánat Kiesop!
- Semmi baj, szerettem a kutyákat! - hajoltam le és elkezdtem vakargatni a füle tövét. - Chilihez jöttem! Itthon van?
- Fent van a szobájába! A lépcsőn menj fel és az utolsó emelet az övé!
- Az egész emelet? - kérdem hitetlenkedve.
- Igen.
Ott hagytam őket és Yorit és elindultam az emeletre. Hiába mentem fel felé, úgy éreztem hogy éppen lefelé, a Pokolba vezető úton tartok előre!
